Nem hibázhatsz, ha nem hibáztatsz...

Tegnap este a mózes1-en már egy 5 évvel ezelőtti CIA jelentésre hivatkoztak, amelyben élelmiszer és vízhiányra hivatkozva zavargásokra és lázadásra hívták fel a figyelmet. Milyen meglepő, nem? 300 Ft-os kenyérről beszélünk már most is. Ma reggel már a Bulgáriában 20 évvel ezelőtt bevezetett jegyrendszert elemezték a kazárok, de itt már nyíltan beszélnek az atomháború lehetőségéről:
"Izrael megtámadja Iránt? Lehet, hogy atomháború lesz?
A Ma Reggel vendége Nógrádi György biztonságpolitikai szakértő
2010. augusztus 13. 10:42

Forrás: Link

Pravda:
Link ue. a cikket hozta vagy az aljazeera vagy a cümhüriyet (felkészítés a cassus bellire?)”
Izraeli források emlegetik, hogy már csak egy hetük maradt Irán megtámadásához (valójában az oroszokat támadnák), mert augusztus 21-én elindul az urán-dúsító, s ezt akarták megakadályozni. A vektorok iránya elég egyértelmű, s elemzéseinkben már régóta jeleztük ezt.

Magyarországon a plázák tovább épülnek, miközben fogy a magyar és zajlik a zsidó betelepítés és még a zöm mindig őrjöngve hisz a hazug politikának, és a zsidó politikusokban, no meg abban a pár „magyar” csicskában. Olstein-Orbán a megmentő még azok szemében is, akik elvileg ki vannak művelve a kérdéskörben, de ilyenkor már meg sem lepődök, mert kiderül, hogy ezek a nemzetáruló „értelmiségiek” azért vannak tartva, hogy ezt a látszatot fenntartsák. A lakosságcsere-program keretén belül már korábban kiszorították magyar fajtársaikat a tankönyvíró, pedagógusi, újságírói, média-szakos, gazdasági-jogi, orvosi, közigazgatási és minden releváns pályáról. Ez már fényesen kiviláglott és a rendszerváltás teljes gyalulással valósulhat csak meg.
Bösztörpusztán sokan megfordultak és még a programot megelőzően többen annak a meggyőződésüknek adtak hangot, hogy Herpai a Fidesz kapcsolattartója és Vukics csak áldozata, aki már szabadulna az egésztől (ezt megértem) és barantával foglalkozna, mert érzi mennyire rohad az egész politikai maffiózó rendszer, s ez rázza szét az MSZ-t is. Nos, maga a rendszer az, amelyik végóráit éli és erre már nem érdemes új nyerget készíteni, bár búcsúztatni sem könnyű, mert sokak álmát, munkájuk vélt gyümölcsét, életének látszat-értelmét viszi majd el, s számos embert is, akik azonosak ezzel a szisztémával és már nem szabadulhatnak tőle. Megértem azt a vergődést, hogy már nem hiszik ők sem, ami van, de nem képesek meglátni, hogy helyette már létezik valami más, amit lelki szemeinkkel egyre többen érzékelünk. Ez egy csapdahelyzet, mert a jövőt meglátni, megálmodni képesség kell a szabadsághoz, s azok, akik felvezették a jelenleg is látszathatalommal bíró, a valódi anyagias hatalom álcájaként működő, a szellemi-lelki hatalmat elrejteni igyekvő politikai bábszínházat – mint egy mutatványosbódét-, azok ennek a régi és pusztulásra ítélt rendszernek szerves részei. Kritizálják, de változtatni rajta nem képesek, mert nem akarják, ugyanis NEM EZ A DOLGUK! Félelmetes az IGAZSÁG. Beigazolódik, hogy a zsidó betelepülők, „honfoglalók” generációkon keresztül végzett előkészítő munkájuk elég hatékony volt. Magyar néven, de nem magyar mentalitással és nem magyar érdekekért hoztak létre csoportokat, amelyek nyíltan magyarellenesek és alkották meg ezen irányzatok magyar nemzeti köntösbe bújtatott „ellenzékét” is. Az ellenség ellensége még mindig nem magyar barát, mert a céljuk az volt, hogy a valóban magyarok megnyugodva, hátradőlve rájuk bízhassák a leleplezéseket, az odamondogatásokat és a magyart nemzetért való küzdelmet. Az ebben a nagy radikális maszlagban tengődők magas százalékáról derül ki, hogy valójában zsidó, s többen lebuktak már (pl. Tamás Gáspár Miklós, de most a többit hagyjuk, mert kiderülne, hogy gyakorlatilag a valódi elkötelezett és a köztudatban és a nemzetlélekben is magának hellyel bíró személyek száma igen korlátolt. Akiket mi úgy ismerünk, hogy nemzeti politikus, vagy „megmondóember” akinek azért egyetemi állása, háttere mindig töretlen, sajnos csak a csalik. Ezt nyugodt szívvel mondom, mert egyre világosabb, hogy a háború elkerülhetetlen változását nem úszhatjuk meg, mert a fertőzés gyökere olyan mély, hogy ezt csak alapos munkával lehet már rendezni.
Izrael most írta alá a görög miniszterelnökkel az újabb szövetségi szerződését. Ha figyelitek a térképet, akkor az ő hadizónájuk a következőképpen néz ki: Izrael, Görögország, Bulgária, Románia, Szlovákia, Grúzia. Már Castro is azt mondogatja, hogy hagyományos fegyverekkel az Irán elleni háború nem nyerhető meg és az atomháborút egyre többen emlegetik, mint reális lehetőséget. Ne feledjétek: amint kitör a háború a Közel-Keleten (vagy éppen a Távol-Keleten, mert most is hadgyakorlatot tart az USA és Dél-Korea), akkor zsidóbérenc-NATO tagországként mi is felvonulási területe vagyunk a kazárok érdekeinek védelme érdekében, sőt élelmiszerrel, anyagilag és minden módon a lakosságot terhelik a háború költségeinek kipasszírozásával, miközben nyílt harcot folytathatnak a magyar nemzet igazi ellenállását képezőkkel szemben a hazaáruló kormányok. Ez a Lex Lázár és ezt képviseli Olstein-Orbán is. Politikai változás nem igazán lehetséges, mert ehhez éretlen elmék, szellemek vannak már régen a halpiacon jelen. A választásoktól sem kell semmi jót várni, mert csak néphülyítésről szól, s az átlag magyar (vagy bármely más nemzeti agymosott) békeszerető és információ-hiányban szenvedve fogalommal sem bír azzal kapcsolatban, ami rá is vár.
Pedig a felkészülés folyamatos:
„Imre,
ezt találtam böngészés közben, a fejlemények igen figyelemre méltóak. Az Oroszok nagy szarban vannak, az új hadviseléshez hozzá kell, hogy szokjanak. Láttam a szatellit által készített felvételeket, képzeld el, hogy a tüzek úgy jöttek létre, mintha zsinórt húztak volna ki 50 -80 km távolságban egymás után, ugye ez véletlen. Figyelem az otthoni fejleményeket de igen csak gáz van. A nagyvilágban meg egy robbanás előtti nagy csend. Egy-két majom nyilatkozik, a bankok meg nyelik a pénzt, a barom nép meg hallgat.

Ka-52 s helikopterekker szerelik fel az Oroszok a Mistral típusú anyahajóikat, jelentette be 14-én Alexander Selin vezérezredes az Orosz légi és légvédelmi erők parancsnoka az Echó Moszvai rádiónak. A Ka-52 s helikopterek a világ egyik legjobb gépei.

tovább:

A légvédelmi erők a napokban cserélik le a meglévő légvédelmi rendszerüket és új S-400 s valamint S-500 s rakétákat, helyeznek üzembe, Moszkva és a központi ipari megyék köré.

Jelenleg az S-400 ások ból 3 hadosztályt tart az fent az orosz hadsereg, ezt egésztik ki még 5 hadosztállyal melyből kettő a távoli keleten kerül felállításra.
Amit az S-400 sok rol tudni kell, hogy operatív taktikai fegyver, többek között a hagyományos, a lopakodó, és kisebb repülő eszközök (drohenek) valamint a ballasztikus rakéták harci fejeinek megsemmisítésére szolgál. A sebessége 4,8 km/ másodperc, a hatótávolsága 400 km hasonló az S-300 teljesítményéhez.

tovább:

Az orosz légierő tervezi a Babuscári repteret a kaukázusi köztársaság Abbáziában újból üzembe helyezni. A vezérezredes a továbbiakban hozzátette, hogy ezzel a főváros Suchumi újból bekapcsolódik a nézetközi légi járatokba.
A légvédelmi elhárítás jelenléte Abbáziában nem fenyeget senkit. Az orosz légi egységek teljesítik a két ország közötti megállapodásból adódó feladataikat. Az S-300 légvédelmi hadosztály jelenléte Abbáziában a héten került a nyilvánosság elé. Ennek jelenléte nem új ezelőtt két évvel került felállításra a nyugati államok tudtával.

A légvédelem a dél Osztétiában hatékony és elegendő. Egy orosz S-300 -s elhárító rendszer nem árt mondottá az Ossetiai honvédelmi miniszter Valéri Jachonewez.

Abbázia és Dél Osseta közel 18 évvel ezelőtt levált Georgiától és eddig nem elismert államként léteztek. 2008 Augusztus 26 án Oroszország, Nicaregua, Venezuela és egy pacifikai törpeállam Nauru elismerte. Az elismerésüket a Georgiai megtámadás váltotta ki, melyben több száz civil vesztette életét.

Aramis
2010.08.15.”

De közben olvashatjátok, hogy Izrael F-35-ös harci repülőgépeket vásárol (valójában Stealth F-35I gépeket, amelyek sokoldalú 5.generációs csapásmérő eszközök, s kezdetnek 20 darabot, 2,7 milliárd dollárért) hogy a békés szándékairól bizonyosságot szerezhessenek kényszer-szomszédai.
Közben az a jó, hogy szépen lassan majd csöpögtetik nálunk is, hogy a „nagy semmiből” milyen háború támad és ezért nekünk hogy kell megszorítanunk és milyen és mennyi katona fog itt császkálni szabadon, mert ez jó nekünk. Milyen választások, ki is szavazhat ellene, bikabornyú liberál-neurotikus társaság? Számít valakinek is a véleménye?
De biztosan ez is csak bomlasztja a nemzeti ó-dal-t, nem, ahelyett, hogy bégetnénk a nemzeti dalárdában a Székely Himnuszt? Először is, a békés megoldásra egyre kevesebb az esély, másodszor: nem amiatt züllik szét az MSZ, Jobbik és Gárda, HVM…, MSZP, SZDSZ…FIDESZ, mert itt megjelennek írások, hanem azért mert már nem tartható ez a hazugsághalmaz és sok jó ember egy rossz cél irányába nem lehet sokáig tuszakolni, etetgetni. A nemzeti oldal nem létezik, mert van a FIDESZ és annak a nép-nemzeti szárnya, meg a nemzeti radikál-liberális iránya, no meg a nyílt liberális oldala. Van a zsidó, a zsidó és a zsidó a parlamentben, és mindenki a magyar érdekeket szolgálja de olyan hűen, hogy közben kihalunk, miközben az országot elárasztja a beltenyésztett és a befogadott szemét. Ugye nincs változás a médiában sem, mert ugyanazok a zsidók mondják meg a tutit, csak egy-két helycsere történt. Itt élnék azzal a javaslattal, hogy az átlagember kedvéért szedjük már össze fényképeket mellékelve, hogy a politikában, gazdaságban, médiában kik is képviselnek bennünket, mint kazáriai székelyek! Ebben segítséget kérek, nem a felsorolási nehézség, hanem az időhiány miatt. Azt pedig értsétek meg, hogy az a bizonyos EGYÜTTMŰKÖDÉS” addig fikció, amíg nem tudjuk, hogy ki-kicsoda és nincs kiszelektálva a társaság. Ugye ez nem bonyolult dolog? Csak személyekben lehet bízni, szervezetekben, pártokban fölösleges, de bízni meg csak önmagadban tudhatsz. Ha több önbizalom-teli ember kerül egy közegbe, nagyon hatékony tud lenni, ha nem a zsidók adják nekik az irányzékot. A Jó Isten tart és fog össze bennünket egy közös akaratban, mert nem csak mondjuk, hogy együvé tartozunk, hanem ez úgy is van.

FORRÁS

A látszat csal: a Mazsihisz nem holokauszt-tagadó, hanem híven követi a dogmák változásait

A felületes szemlélő könnyen arra a következtetésre juthat, hogy a Mazsihisz holokauszt-tagadást követett el. A zsidó szervezet honlapján, az egykori majdaneki láger emlékhelyén bekövetkezett tűzesetről szóló tudósításban ugyanis az olvasható, hogy a „haláltáborban” 80 ezren vesztették életüket, akik közül 60 ezer volt zsidó. Ami a tüzet illeti, senki sem szenvedett komoly sérülést, ezzel szemben rettenetes nagy baj történt, ugyanis elégtek a Majdanekben zajló „népirtás” legfontosabb tárgyi bizonyítékai: a cipők.

Mármost közvetlenül a háború után 1,7 és 1,5 millió volt még a hivatalos majdaneki áldozati szám (a nürnbergi per dokumentumaiban például az áll, hogy 1,5 millió embert öltek meg a nácik Majdanekben), amely azután annak rendje és módja szerint szépen csökkenni kezdett. 2005-ben Thomas Kranz, a Majdaneki Múzeum kutatási igazgatója 78.000 főben adta meg a majdaneki koncentrációs táborban életüket vesztett emberek számát. (Tomasz Kranz, „Ewidencja zgonow i smiertelnosc wiezniow KL Lublin“, in: Zeszyty Majdanka, 23., 2005). Itt tartunk most. A Mazsihisz szépen igazodott az irányvonal változásához, ezzel szemben a majdaneki koncentrációs táborról szóló különböző internetes webhelyek szerkesztői vagy lemaradtak néhány brosúrával, vagy pedig úgy gondolják, nem szükséges minden adatot a nagyközönség orrára kötni. Különös felfogás, főleg, ha tekintetbe vesszük, hogy másról sem hallunk, mint arról, hogy a fiatalok „milyen keveset tudnak a holokausztról”. Nos, rajtam ne múljon a „holokauszt-oktatás” sikere, amely már csak azért is létkérdés, mivel mindenféle holokauszt-tagadó gazemberek különféle téveszméket terjesztenek, és meg akarják zavarni szegény diákok, meg a becsületes emberek fejét.

Az alábbiakban tekintsük át, miféle adatokat olvashatunk a majdaneki tábor történetét ismertető különböző „hivatalos” webhelyeken:

„Majdanek was originally a labor camp but was transformed into a death camp. Unlike Belzec, it had some industrial activity. Non-Jewish prisoners were admitted. At first death was induced by carbon monoxide asphyxiation, but later hydrocyanic, or prussic, acid fumes were used following successful tests at Belzec. It is estimated that 1.5 million inmates were gassed at Majdanek. After Russian troops discovered the camp on July 23, 1944, Konstatin Simonov, a Soviet writer, wrote a full account of the death camp for Pravda. In a special issue the London Illustrated News published photographs of the gas chambers and ovens at Majdanek.” (Forrás: ITT)

„Majdanek eredetileg munkatábor volt, amelyet haláltáborrá alakítottak át. Belzeckel ellentétben Majdanekben ipari tevékenység is folyt. Nem zsidó foglyai is voltak a tábornak. Eleinte szén-monoxiddal gyilkoltak a nácik, majd később hidrogén-cianiddal, más néven porosz savval öltek, miután sikerrel próbálták ki a szert Belzecben. Becslések szerint 1,5 millió foglyot gázosítottak el Majdanekben. Miután a szovjetek 1944. július 23-án felfedezték a tábort, egy szovjet író, Konstantin Szimonov, beszámolót írt a haláltáborról a Pravda számára...”

„The number of Jews killed at Majdanek has been estimated to be between 100.000 and 250,000. Of these, the majority were Polish. Estimates of the total number of people who died at Majdanek, whether through execution or simply by having the very basics of life denied, ranges widely from 250,000 to 500.000. It may never be known how many Soviet prisoners of war were executed at Majdanek or at any of the other extermination centers. Their number must run into the multi hundreds of thousands.” (Forrás: ITT)

„A Majdanekben meggyilkolt zsidók számát 100.000 és 250.000 közöttire becsülik. Többségük lengyel zsidó volt. De ha azt nézzük, hányan haltak meg összesen a lágerben – kivégzés, avagy az alapvető életfeltételek hiánya miatt -, akkor az áldozati szám 250.000 és 500.000 között mozog. Nem tudjuk pontosan, hány szovjet hadifoglyot gyilkoltak meg Majdanekben, vagy más náci koncentrációs táborban, de számuk több százezer lehet.”

„About 360,000 people were shot, beaten, starved, or gassed to death. After they were murdered, their bodies were buried in mass graves, and others were burned in a crematorium. Majdanek was one of the most sadistic because the SS killed infants and children before their mothers' eyes.” (Forrás: ITT)

„Hozzávetőleg 360.000 embert öltek meg, vertek agyon, éheztettek halálra, illetve gázosítottak el a nácik. Miután megölték áldozataikat, egy részüket tömegsírokba temették, másokat pedig a krematóriumokban égettek el. Majdanek az egyik legborzalmasabb hely volt, ugyanis a szadista SS őrök újszülötteket és gyerekeket gyilkoltak le édesanyjuk szeme láttára.”

„Initially there were two gas chambers using Zyklon-B poison gas housed in a wooden building; later there were replaced by gas chambers in a brick building. The killing operations began in April 1942 and ended in July 1944. Majdanek provided slave labor for munitions works and Steyr-Daimler- Puch weapons factory (see The List of the Camps). The estimated number of deaths is 360,000, including Jews, Soviet POWs and Poles.” (Forrás: ITT)

„Eleinte két gázkamra működött egy faházban, amelyekben ciklon B-t használtak. Később egy téglaépületbe helyezték át a gázkamrákat. A gyilkolás 1942 áprilisában kezdődött, és 1944 júliusában fejeződött be. Majdanek rabszolga-munkaerőt biztosított különböző lőszergyárak, valamint a Steyr-, Daimler- és Puch fegyvergyárak számára. A lágerben megölt emberek száma 360.000, akik között zsidók, szovjet hadifoglyok és lengyelek is voltak.”

Megjegyezném itt, hogy a 360 ezres áldozati szám első ízben Zdislaw Lukaszkiewicz lengyel történész egy 1948-ban írt könyvében fordul elő. (Zdzislaw Lukaszkiewicz, "Obóz koncentracyjni i zagłady Majdanek" A majdaneki koncentrációs és megsemmisítő tábor in: Biuletyn Glównej Komisji Badania Zbrodni Nimieckich w Polsce A Lengyelországban Elkövetett Német Háborús Bűnöket Vizsgáló Bizottság jelentése, 4. k. 1948). Ezt a 360 ezres számot ismételgetik több, Majdanekről szóló „ismertetőben”, arról azonban nagy ravaszul nem tesznek említést a „holokauszt oktatását” nyilván rendkívüli módon szívükön viselő „tájékoztatók” szerzői, hogy a lengyel történész könyvében az olvasható, hogy a lágerben 360. 000 ember hunyt el, akiknek 60%-a "a tábori körülmények következtében”, vagyis járványok, illetve alultápláltság miatt vesztette életét, és csupán 25%-uk halt meg a „gázkamrákban”, a fennmaradó 15% pedig más okok következtében (agyonlövés, felakasztás, méreginjekció stb.) távozott az élők sorából.

Végezetül pedig álljon itt a Mazsihisz honlapján honlapján 2010. augusztus 10-én megjelent hír, amely – nyomatékosan hangsúlyozom – nem holokauszt-tagadás:

Tűz pusztított az egykori majdaneki láger emlékhelyén

2010-08-10 21:14:00

Forrás: Független Hírügynökség

Félig leégett egy épület az emlékhelyként szolgáló egykori majdaneki náci koncentrációs táborban, ahol tűz volt kedden. Ebben az épületben állították ki a Holokauszt ottani áldozatainak tízezer cipőjét, amelyek nagy része elégett.

A kelet-lengyelországi Majdaneki Múzeum közleménye szerint a biztonsági őrök hétfőn éjfél előtt röviddel fedezték fel a tüzet, amelynek okát még vizsgálják. Az izraeli Jad Vasem múzeum igazgatója, Anver Shalev azt közölte, hogy "Európának, Lengyelországnak, és a zsidó népnek egyaránt lesújtó veszteség mindaz, ami a tűzben elpusztult".

Az SS által irányított majdaneki koncentrációs táborban 80 ezer embert, köztük 60 ezer zsidót öltek meg 1941 októbere és a tábor felszabadítása, 1944 júliusa között. (Forrás: ITT)

Aki pedig akár csak gondolni is mer az alábbi kérdésekre, mocskos, holokauszt-tagadó náci gazember:

1. Hogyan lehetséges, hogy még ma is 1,5 millió és 78 ezer között mozognak a hivatalos majdaneki áldozati számok?

2. Vajon akik arról írnak, hogy 1,5 millió vagy 360 ezer, netán 250-500 ezer ember vesztette életét Majdanekben, azok ostoba, tudatlan egyének, akik nem követik a „holokauszt-tudomány” szédületes fejlődését, vagy pedig tudatosan lódítanak?

3. Miért tartott pontosan 60 évig, amíg „tekintélyes történészek” végül rájöttek, hogy nem 1,7 és nem is 1,5 millióan, hanem 78 ezren haltak meg Majdanekben?

4. Tudatosan vagy véletlenül keverik össze a „történészek” és propagandisták a „gázkamrákban” legyilkolt, vagy más módon kivégzett, illetve az éhezés, a járványok, vagy éppen a rossz bánásmód következtében a táborban elhunyt foglyok számát?

5. Ha valóban 78 ezer fogoly vesztette életét Majdanekben a tábor fennállásának 34 hónapja alatt (amire persze az előzmények ismeretében nemigen lehet mérget venni), akkor mivel magyarázható, hogy ezzel szemben például Treblinkában 15 hónap alatt 850 ezer, Belzecben alig 12 hónap alatt 450 ezer, de még Sobiborban is 18 hónap alatt 200- 250 ezer, Chelmnóban pedig 15 (mások szerint 17-18) hónap alatt 150-200 ezer foglyot mészároltak le a nácik a hivatalos holokauszt-történetírás (legfrissebb és alaposan lefelé módosított) álláspontja szerint? Talán az lenne a magyarázat, hogy Majdanek vegyes munka- és megsemmisítő tábor volt, míg viszont a másik négy említett lágerben „csak és kizárólag” a foglyok lemészárlása folyt? Igen ám, de például a szintén vegyes munka- és megsemmisítő tábornak tartott Auschwitzban a feltételezések szerint több mint egymillióan (egyesek szerint 1,3 sőt 1,5 millióan) vesztették életüket 1940 májusa és 1945 januárja között. (Habár az „ipari méretű megsemmisítés”, vagyis az „elgázosítás” a hivatalos holokauszt-történészek véleménye szerint 1942 januárja és 1944 októbere, esetleg novembere között zajlott Auschwitzban, igaz, 1941 szeptemberében állítólag történt már egy „próba” elgázosítás.)

6. És végezetül: gaz náci holokauszt-tagadók fel szokták tenni azt a mérhetetlenül aljas, kegyeletsértő, fasiszta és gyűlöletkeltésre alkalmas kérdést is, hogy vajon miért hagyták meg „bizonyítéknak” a nácik áldozataik cipőit, ruháit, szemüvegeit, miközben az „ipari méretű népirtásra” vonatkozó összes írásos dokumentumot oly gondosan eltüntették, sőt a négy úgynevezett „megsemmisítő tábort” is úgy lerombolták, hogy nyomuk is alig maradt?

Perge Ottó - Kuruc.info

Megdöbbentő dokumentum került elő a romagyilkosságok ügyében

Mint azt már megírtuk, a romák elleni támadássorozat egyik gyanúsítottja, Cs. István szoros kapcsolatot ápolt a katonai titkosszolgálattal, és attól félt, hogy társa, K. Árpád megöli őt és tartótisztjét. Napvilágra került most egy újabb dokumentum, melyből kiderül: a tiszalöki merénylet éjjelén Cs. Istvánt Polgáron igazoltatta egy rendőr, és érdekes dolgokat talált az autójában.

„Akkor még nem tudták rólam, hogy én a Katonai Biztonsági Hivatalt (KBH) segítettem információkkal. (...) én akkor már féltem, és igazából nem is tudtam, hogy mit csináljak, így elmondtam az Árpiéknak, hogy engem megkeresett a KBH. Akkor lényegében Árpi olyan szinten kikészült ettől, nagyon mérges volt, nagyon ideges volt, és akkor mondta, hogyha tudja, hogy nekem ilyen kapcsolataim vannak, akkor biztos, hogy nem ráncigál bele engem ebbe a dologba” – áll a Magyar Hírlap birtokában lévő jegyzőkönyvben, amely Cs. István gyanúsítotti kihallgatásán készült a Nemzeti Nyomozó Irodában.

A cigánygyilkosságokkal gyanúsított egyik férfi, Cs. István vallomása szerint kapcsolatban állt a KBH-val, sőt jelentett is neki. Főként a tiszalöki támadás után kérdezgette a férfit a KBH-s tiszt, akinek a nevét és a rangjelzését is elárulta a rendőröknek. A vallomásban Cs. István elmondta, amikor közölte társaival, hogy a tiszalöki támadás után őt újra megkereste a KBH, a banda vezérének tartott K. Árpád dühbe gurult, és meg akarta ölni a tartótisztjét, sőt a férfi úgy érezte, ő sincs biztonságban. Furcsa megállapítás ez egy Koszovót is megjárt kigyúrt egykori katonától, úgy, hogy még maga is elismerte, K. Árpád egyébként nyugodt, kiegyensúlyozott ember. „Később jelezte Árpi, hogy meg akarja ölni ezt a tisztet. Erről nekem sikerült lebeszélnem. (...) hát én úgy gondolom, hogy erősen gondolkodott azon, hogy eltesznek engem is láb alól valamilyen úton-módon” – vallotta Cs. István. Majd kifejtette, hogy innentől kezdve őt a banda teljes ellenőrzés alá vonta.

Ám nemcsak, hogy nem ölték meg Cs. Istvánt és tartótisztjét, H. Ernő századost, hanem bevonták a további támadások, így a kislétai akció kidolgozásába, előkészítésébe és elkövetésébe.

A Magyar Hírlap ma nyilvánosságra hozott egy rendőri jelentést, amely szerint a támadás éjjelén a társaira Polgáron várakozó Cs. Istvánt igazoltatta egy járőr, akinek az ügyeletvezetője éjjel fél tizenegy előtt elmondta, hogy Tiszalökön megöltek egy cigány férfit, és emiatt tartson fokozott ellenőrzést a főúton. A zászlós így is tett. A város főútjától, a Rákóczi úttól nem messze, egy kapubejáratban várakozott Cs. István, K. Árpád felesége húgának Opel Astrájával. A járőr 23 óra 40 perckor igazoltatta a férfit. „Nevezett személy elmondta, Debrecenből azért jött Polgárra, hogy az interneten keresztül megismert hölggyel találkozzon, aki eddig nem jött el. Továbbá elmondta, hogy katona volt, az idén februárban szerelt le, a gépkocsi a barátnőjéé, aki jelenleg nem tartózkodik Magyarországon” – írta jelentésében a zászlós, aki tehát nem fogott gyanút. Miért is kellett volna? Végül is az teljesen normális, ha valaki a külföldön lévő barátnőjét csalja egy másik lánnyal, akit a neten ismert meg, de még éjjel fél tizenkettőkor sem jön el a randira. És mellékesen elmondja még, hogy katona volt.

„A jármű utas- és csomagterének átvizsgálásakor az első ajtóban egy üveg bontatlan Bomba energiaitalt találtam, a jobb első ajtóban egy ún. CB kézirádiót. A vezető ülése mögött volt egy fekete színű, nagyjából 30×120 cm-es gyöngyvászon tok, amely üres volt, elmondása szerint gitártok, csak benne maradt az autóban. A csomagtérben találtam még távcsövet, amelyről azt nyilatkozta, hogy horgászathoz kell.” Nos, a kocsiban épphogy hulla meg fegyver nem volt, de tudni kell: az üres gitártokban tartották a többiek a puskákat, pont úgy, mint a filmekben.

A zászlós a jelentését azzal zárta, hogy „jelentésem további intézkedés céljából teszem meg”. Ám nem történt semmiféle intézkedés, s a tettesek néhány hónap múlva mentek tovább Kislétára gyilkolni. Az egész helyzet egyébként kísértetiesen hasonlít arra, amikor a móri gyilkosok, Nagy László és Weiszdorn Róbert a nyolc áldozat halálával végződött mészárlás után békésen autóznak Skodájukkal hazafele, Tatabányára, amikor Mór határában lecsaptak rájuk a rendőrök, és jól megbüntették őket – gyorshajtásért...

Visszatérve a romagyilkosságokhoz, növeli az értetlenséget az a parancs is, amely szerint K. Árpád házában augusztus 19-én házkutatást kellett tartani. Nos, a rendőrség még várt három napot, s augusztus 21-én csapott le a bandára. Megmagyarázhatatlan az időhúzás, hiszen ha már összeállt a kép 19-én, mi tartott még további három napig? Nem akárkikről volt szó ugyanis, hanem egy sorozatgyilkos csoportról.

Ismert, négy férfit – K. Árpádot, K. Istvánt, P. Zsoltot és Cs. Istvánt – gyanúsít a rendőrség a 2008 és 2009 között hat ember halálával végződő, kilenc esetből álló, romák elleni támadássorozat elkövetésével. A négy férfit éppen egy éve fogták el Debrecenben. Hármójukat a Perényi1 nevezetű szórakozóhelyen, Cs. Istvánt pedig lakása előtt vették őrizetbe. A rendőrség hétfőn közölte: lezárta a nyomozást, és az ügy aktáit átadta a vádiratot majdan elkészítő Pest Megyei Főügyészségnek.

(Magyar Hírlap nyomán)
FORRÁS

Héber nyelvű dokumentumot dugtak a goj megfigyelők orra alá a zsidók..

Jáákov Turcel A török segélyhajóraj elleni izraeli kalóztámadás körülményeit kivizsgáló „házi bizottság” újabb meglepő húzással lepte meg a két külföldi megfigyelőt. Az izraeli hadseregnek az eseményre vonatkozó dokumentumát, az úgynevezett Eiland-jelentést Gábi Áskenázi vezérkari főnök tegnap héber nyelven kínálta föl a két gojnak.

Kenneth Watkin vezérezredes, a kanadai hadsereg katonai főügyésze és a Nobel-békedíjas lord David Trimble, volt északír miniszterelnök nemzetközi megfigyelőként ül az Izrael által, a saját hadseregének bűncselekményeit kivizsgáló, úgynevezett Turcel-bizottságban. A Jáákov Turcelnek, az Izraeli Legfelsőbb Bíróság egykori bírájának elnökletével tevékenykedő bizottság létrehozásának legfőbb indítéka az volt, hogy Izrael elkerülje a nemzetközi ENSZ-vizsgálóbizottság fölállítását.

Kenneth Watkin és David Trimble a Turcel-bizottságban

Gábi Áskenázi tábornok, az izraeli hadsereg vezérkari főnöke szerdán tett tanúvallomást a Turcel-bizottság előtt, ám mit ad Isten, az egyik nemzetközi megfigyelő elkezdett okvetetlenkedni. A Nobel-békedíjas David Trimble, élve a törvény adta jogával, megkérdezte Áskenázi tábornokot, hogy fellelhető-e részletes dokumentáció a Mavi Marmara hajó fedélzetén megölt kilenc aktivista halálának körülményeiről. „Minden a lehető legrészletesebben le van írva az Eiland-jelentésben”, válaszolta a vezérkari főnök a kíváncsiskodó gojnak. (Giorá Eiland, az izraeli hadsereg tartalékos tábornoka a Netanjáhu-kormány fölkérésére és a nemzetközi nyomásra vizsgálta ki és adott ki jelentést a Mavi Marmara hajó megtámadásának körülményeiről – J. K.)

Az Eiland-jelentés már két héttel ezelőtt a Turcel-bizottság asztalára került, ám kizárólag héber nyelven. A két nemzetközi megfigyelő tiltakozására magyarázatként a bizottság egyik tagja elmondta: a bizottság saját maga vetette el a hadsereg azon ajánlatát, hogy az Eiland-jelentést angolra is lefordítsák, mert nemzetbiztonsági szempontból a fordító nem elég megbízható, pontosabban, nincs is joga betekinteni az ilyen kényes dokumentumokba. A minden szempontból elfogadott fordítót most keresi a miniszterelnöki hivatal.

Az Eiland-jelentés lenne a legfontosabb írott dokumentum a vizsgálóbizottság, de leginkább a két nemzetközi megfigyelő számára. Egyébként nem elképzelhetetlen, hogy mire az üggyel foglalkozó izraeli miniszterelnöki hivatal megtalálja a jelentés megfelelő, nemzetbiztonsági szempontból is kóser fordítóját, addigra a két goj is megtanul héberül.

Forrás

Kossuth kudarcot vallott. Orbánnak sincs sok esélye.

Mostanában nagyon sok szó esik az IMF-ról, az Európai Központi Bankról, a Valutaalapról. Orbán és a Magyar Nemzeti Bank „harcáról”. Megy a nagy hülyítés. A megosztott magyarok egyik fele és a bankárok, az EU és az IMF védi a jegybank függetlenségét.

De soha, senki, még Orbán Viktor sem teszi fel a kérdést:

Miért kell egy jegybanknak függetlennek lennie?
Ön feltette már magának ezt az alapvető kérdést? Nem? Ne csodálkozzon. Az Ön agyát is kimosta már a „hivatalos” média, mely belőlünk magyarokból egy megosztott nemzetet csinált, és olyan egyszerű problémára degradált le minket, hogy Gyurcsány vagy Orbán. Míg mi marakodunk a koncon, a média, mely ugyanazon kezekben van, mint a jegybankok szítja közöttünk továbbra is az ellentétet, hogy eltereljék a figyelmünket a valódi csalásról. Ugyanezek a körök fizetik a pártmédiákat is, melyeknek szerepe szintén a nemzet megosztása. Így a HÍR-TV, a Magyar Nemzet, a Magyar Hírlapnak ugyanaz a szerepe, mint a NÉPSZAVÁ-nak, a Népszabadságnak, az ATV-nak és a 168 Órának. A lényeg: a társadalom megosztása. Az egyik oldalon Aczél Endrék és Mészáros Tamások, Bolgár Györgyök és Avar Istvánok a másikon Csermely Péterek, Bencsik Andrások, Kerényi Imrék osztják meg a magyarokat. A „balosok” egy kicsit kultúráltabban teszik a hülyét, a jobbosok egy kicsit véresszájúabban lázítják egymás ellen a magyarokat. A közös bennük, hogy mindannyian fizetett és agymosott újságírók, akik valószínűleg hisznek igazukban, de nem látják a fától az erdőt és nem veszik észre, hogy a nagy jóakaratukban éppen saját maguk ássák a magyarság sírját, annak megosztásával.

Szóval tőlük, ne várja senki sem azt a kérdést, hogy miért kell függetlennek lennie a Magyar Nemzeti Banknak?

Ha feltennék ezt a kérdést, gazdáik már másnap kirúgnák őket. Először is nézzünk egy ellentmondást. Kitől kell a Magyar Nemzeti Banknak (továbbiakban: MNB) függetlennek lennie? A kormánytól. A kormányt a Parlament választja. Tehát az MNB független a Parlamenttől. A Parlamentet a nép választja. Tehát az MNB független a magyar nemzettől. Ennyi. A kör bezárult. Nekünk magyar embereknek semmi közünk nincs a saját jegybankunkhoz.
Ezt 2001-ben az I. Orbán-kormány törvénybe is iktatta. Íme:


2001. évi LVIII. törvény
a Magyar Nemzeti Bankról
Az Országgyűlés törvényt alkot a Magyar Nemzeti Bankról, annak elsődleges céljairól, alapvető feladatairól, intézményi, szervezeti, személyi, pénzügyi függetlenségéről, működéséről, figyelemmel a fejlett piacgazdaság követelményeire.

I. Fejezet
A MAGYAR NEMZETI BANK JOGÁLLÁSA, ELSŐDLEGES CÉLJA ÉS ALAPVETŐ FELADATA

1. § (1) A Magyar Nemzeti Bank (a továbbiakban: MNB) a Magyar Köztársaság központi bankja. Az MNB a Központi Bankok Európai Rendszerének tagja.
(2) Az MNB, valamint döntéshozó szerveinek tagjai e törvényben foglalt feladataik végrehajtása és kötelességeik teljesítése során függetlenek, nem kérhetnek és nem fogadhatnak el utasításokat az Európai Központi Bank kivételével a Kormánytól, az Európai Unió intézményeitől és szerveitől, tagállamainak kormányaitól vagy bármilyen más szervtől.
Tehát nem fogadhatnak el egy magyar intézménytől sem utasítást, csak az Európa Központi Banktól.

Mi magyarok tehát nem bocsájthatunk ki saját pénzt, csak kölcsönt vehetünk fel, kamatra. De nem tudom tudta-e, hogy ez nem mostani keletű probléma. Az 1848-as forradalom és a 1949 szabadságharc is e miatt robbant ki.

A történet érdekes. 1848-1849-ben, egy család eltaposta Magyarországot. Ez a család, nem a Habsburg család volt! A császári család, csak egy jelentéktelen „paraszt” volt (és maradt!) a sakktáblán.
Mi történt 1848-ban?
Tanulmányozzuk a Habsburg család rejtélyes történetét. A megoldást a Rothschild család történetének felgöngyölítésénél találjuk meg. Volt egyszer egy Rothschild család. Apró, jelentéktelen pénzváltó üzlet, amely a valódi nagyok árnyékában egy sikátorban vegetált. A hatalom igazi birtokosa a Fugger család volt!

Jacob Fugger és főkönyvelője, Matthäus Schwarz az arany dolgozószobában.

A Fugger család lassan minden nagy pénzügyi dinasztiát maga alá gyűrt, de az örökös harc egy idő után már elgyengítette. Szüksége volt egy titkos megbízottra, akit a többiek nem ismernek, akinek az utazásaira a legyőzött, (de még nem kivérzett!) vetélytársak nem figyelnek fel. Szüksége volt egy apró kis szövetségesre, aki sehol nem kelt feltűnést. Elvégez minden felderítést, megbízatást (a Fugger család ekkor már császárt és pápát jelölt ki...) és megelégszik apró morzsákkal a nagy, "nemzetközivé vált" üzletekből. Az elefánt és az egér baráti kapcsolata.
Az „egér” lassan, türelmesen erősödött és növekedett. A titkos megbízatásokból szolid haszonra tett szert. Közben, lassan megismerte egész Európa királyi házait a felderítő munkák során. Közben megismerte a Vatikán és a Porta titkosszolgálatát, majd idővel a világ minden ismert uralkodójának a titkosszolgálatát is. A titkosszolgálatoknak mindig szükségük van és volt a pénzre és az információra. A Rothschildok zseniális találmánya: egyesíteni a titkosszolgálatok, az ellenséges titkosszolgálatok pénzügyeit! Apró közös üzletekkel kezdődött, majd óriási pénzügyi világbirodalom bontakozott ki a jótékony homályban. Ahogy lenni szokott: a világbirodalom is lassan elindult a saját útján, és önállósodott napjainkra. Na, nem függetlenedett! Csak már nem egyedül a Rothschildok irányítják.

De maradjuk 1848-nál!

Az Osztrák Nemzeti Bank, a Bécsben élő Salamon irányítása alatt működő Rothschild magánbank már megerősödött a császárvárosban és "nyíltan" átvette a birodalom irányítását.

Salamon Rothschild Bécs igazi úra, a Hubsburgok irányítója.

A Habsburgok nehezen törődtek bele, hogy újra olyan jelentéktelen rabszolgaként, cselédként szolgálják a Rothschildokat, mint valamikor a Fuggereket, de megértették, hogy ez a szolgálat végleges. A régi főnökeik, most az új pénzcsászárt szolgálják és a rabszolga az mindig elajándékozható. A Fuggereknek már volt valamikor egy magánháborújuk Magyarországgal, de a Hunyadiak kiírtása után a jelentéktelen Jagellókat már könnyen legyőzték. Az új pénzügyi dinasztia példás kegyetlenséggel vette kezébe a birodalmi gyarmat pénzügyeit.
Széchenyi és Kossuth személye hozta az első kavicsokat a harácsrendszerük őrlőkerekei közé. A harács. Szép új neve: a kamat, a magyar gazdaságot fojtogatta legkegyetlenebbül. Az 1825-ös országgyűlés nem feküdt le a Habsburgok mögött megbúvó pénzügyi polipnak. Nem voltunk hajlandóak az Osztrák Nemzeti Bank által kölcsönzött pénzt felvenni kamatra, hanem saját magyar pénzt szerettünk volna nyomtatni.
A Rothschild család azonban nagyon odafigyelt a megbízható családtagok beillesztésére is az osztrák – magyar politikai eseményekbe.
Windischgrötz, Haynau személyének (családtagok) kiválasztása, az „uralkodó császár leváltása (családi puccs)”, mind- mind apró jelek, amit érdemes a történelem iránt érdeklődőknek alaposan tanulmányozni.
Amikor a 1849-ben a hadszíntér magyar sikerektől volt hangos, akkor az orosz cár vonakodott a beavatkozástól, de a hatalmas pénzösszegeken felül az új, fiatal „császár” személyes utazása, majd könyörgései és a Rotschildoktól rákényszerített megalázkodás (kézcsókkal köszöntötte a cárt és kézcsókkal köszönte meg a megígért „segítséget”) megenyhítették a cárt és „tanácsadói” jelenthették a sikert az Osztrák Nemzeti Banknak. A történet során és végén a Rothschildok, minden más európai uralkodónak megparancsolták: kuss legyen!
Egyedül, a török birodalom uralkodója, a szultán nem járult hozzá saját titkosszolgálata javaslatához, hogy Kossuth és a többi magyar menekült kiadatását pénzügyi szempontok alapján mérlegelje. A szultán, elődjére hivatkozott, aki Rákóczy kiadatását elutasította, a Fuggerek minden befolyása ellenére.

1848-ban tehát Széchenyi és Kossuth gyűjtést rendeztek ahol a magyarok összeadták a magyar pénz nemesfém fedezetét. Kossuth, mint a kormány pénzügyminisztere, tárcáját mindössze 400 000 forinttal vette át. Ez pedig elenyésző összeg volt a felállítandó hadsereg ellátására. Kossuth ezért elhatározta az új bankjegy kiadását. Ez az ún. Kossuth-bankó. Mindehhez azonban nemesfém alapot kellett teremteni. Ahogy ezt akkor mondták: ”ércalap”.

Kossuth bankó. Nemesfém és erkölcsi fedezete is volt.
A kormány felhívással fordult az ország polgárságához, a nemesfémek felajánlására. Megindult a gyűjtés a szabadság védelmére. A koldus a rézkrajcárját, a szekeresgazda ezüstgombját, a nemes úr arany forintját tette a haza oltárára. Az egykori krónikás a nemzeti áldozatkészségnek ezt a szép példáját a következőkben örökítette meg:
„A május 20-án, a Múzeum udvarán tartott népgyűlés alkalmával Rottenbiller polgármester, a felszólítás felolvasása után 200 forinton kívül rögtön felajánlotta, és letette az óráját láncostól, pecsétgyűrűstől. Őt követte a nemzeti kaszinó 20 000 pengőforinttal, gróf Széchenyi István egy mázsa ezüsttel, Woldainer két láda arany- és ezüst- neművel, gróf Zichy Manó öt mázsa remekmű ezüstneművel, s őket követte azután az egész ország, úgy hogy az ajándékok összege csakhamar milliókra ment.”
Innen már csak egy lépés volt az önálló magyar pénz – a Kossuth bankó – megjelenéséig. A gyűjtési akció eredményeként Kossuth Lajos, mint pénzügyminiszter, szerződést kötött a Pesti Kereskedelmi Bankkal, melynek értelmében a kormány kötelezte magát, hogy aranyban és ezüstben 5 millió forintot tesz le. A bank pedig fedezet ellenében 12 6/2 millió forintot bocsát ki bankjegyekben. Így jött létre a híres Kossuth bankó”.

De nem volt mese! Hiába lett nemzeti függetlenség egy évig, hiába győztük le a Habsburgokat, a Rothschildok elintéztek minket. Kossuth meg elfutott. Ezért kell tehát ma nagyon vigyázni és óvatosan bánni az IMF-fel. Kétsége ne legyen senkinek sem, hogy mai is szívarfüstös szobákban dől hazánk sorsa. Ha Orbán ezzel nem számol, könnyen Kossuth sorsára juthat. Azzal meg valljuk be nem sokra mentünk. Sokkal megfontoltabbnak kell lennie tehát Kossuthnál, ami nem egyszerű feladat.

Sajnos Orbán nem beszél ezekről a dolgokról nyíltan, mert tudja, hogyha borít, akkor már eltüntetik a politikai süllyesztőben, mert simán megzsarolják. Olyan kártyák vannak a kezükben Orbánékról és Fideszről (és persze minden magyar pártról és politikusról), amivel simán pórázon tartják a mindenkori magyar kormányt.


Mi történik ma, Magyarországon:
egy ország fuldoklik egy érthetetlenül nagy adóság szorításában! Beszéljenek a számok:
1945-ben, a németek után az oroszok (szovjetek) szállták meg Magyarországot.
1956-ban a magyar nép megkísérelte visszaszerezni a hatalmat a megszállóktól és a bábkormánytól.
1957 tavaszára, a „van másik” bábkormány megszilárdította rémuralmát.
1973-1989 között egymilliárd dollár érkezett be Magyarországra.
1973-1989 között kifizetett a bábkormány tizenegy milliárd dollár kamatot az egymilliárd dollár után.
1989-ben: csődhelyzet, mert összegyűlt húsz milliárd adóság!
Tehát: kölcsön: 1 milliárd dollár!
Visszafizetve: 11 milliárd dollár!
Maradék adóság: 20 milliárd dollár!
Erre, mondta Antal József:
„Az adóságot vissza kell fizetni!”
„Ez becsületbeli ügy!”
Vajon kinek a „becsülete” múlott azon, hogy ezt a szélhámos pénzügyi műveletet elismerjék, amit a megszállók és hű kutyáik a magyar nép nyakába varrtak?
1989-2010 között felvettünk 50 millárd dollárt.
1989-2010 között kifizettünk 150 milliárd dollár kamatot.
2010-ben tartozunk 132 milliárd dollárral plusz kamataival.



Antall József, Horn Gyula, Orbán Viktor, Medgyessy Péter, Gyurcsány Ferenc is fizette a kamatokat. Mindegyik hazudott erről a magyaroknak!
Orbán most megpróbál valamit, de mivel nem őszinte a kommunikációja, kevés az esélye. Csak akkor vehetjük fel eséllyel a harcot a saját pénzkicsbocsájtásért, ha nem azzal a porhintéssel foglalkozunk, hogy mennyi a jegybankelnök fizetése, hanem azzal, hogy minden magyar tudja, hogy miért nem nyomtathatunk forintot, miért kell kölcsönt felvenni kamatra.

Link

FORRÁS